Marieke Voorsluijs elég rosszul viselte, amikor az addig oly' gyakori, ölelgetős napoknak vége szakadt: pubertáskorba lépett gyermeke egyre ritkábban engedi, hogy megölelje az anyja.
A nő (aki egy amszterdami kötős szaküzlet dizájnere) művészeti projektet látott a dolgban, miután megbeszélte a fiával, hogy a srácnak inkább arra van igénye, hogy hagyják békén, neki pedig arra, hogy valahogy mégis kiélje az anyai szeretetét.
Ezt a különbséget hivatott szimbolizálni a kötött hasonmás, ami valójában egy viselhető ruha. Hogy ennek így mennyi gyakorlati haszna van, az kérdéses, hiszen egy morcos, taperolásfóbiás kamaszsrác valószínűleg önmaga kötött hasonmásába bújva sem lesz vevő az ölelgetésre.
Mindenki jobban járt volna, ha anyu inkább kitömi a figurát.
